Az 1870-es évek lényeges változást hoztak a magyar festészet, különösen a tájképfestészet történetében. A franciaországi barbizoni művésztelepen dolgozó művészek bevezették és meghonosították a tájfestészetben a szabadban való festést, amely lényegesen változtatta meg a műfajban használatos tematikát, és festési gyakorlatot.Szembefordultak a szigorú akadémiai szabályokkal a meghatározott témák helyett a mindennapi életben látott tematikát festették. Igyekeztek rögzíteni a természetben tapasztalható atmoszferikus jelenségeket, vagyis általánossá vált a plein-air festés, amely a fény és levegő okozta változásokat igyekezett rögzíteni a képeken. A kiállítás azoknak a magyar művészeknek a munkáit mutatja be, akik ehhez az új stílusirányzathoz csatlakoztak.
A korszak leghíresebb magyar alkotóinak 1870-1915 közötti életszakaszában készült művek olyan helyszínen mutatkoznak be, ahol ez az időszak kiemelt jelentőséggel bír. A gödöllői kastély ekkoriban a királyi család kedvelt pihenőhelye volt, ami egyben a kastély történetének második fénykorát is jelentette. Kiállításunk ízelítőt ad a századvég-századelő hírneves magyar alkotóinak munkáiból.
A kiállítás megtekinthető 2015.05.01-től 2015.08.30-ig.
Forrás: http://www.museum.hu/kiallitas/15599/Szinyei_Munkacsy_Szekely_es_tajkepfesto_kortarsaik_1870-1915_Godollon
