Nyomozós szerepjáték a múzeumban

„A művészet által fejlődünk. Szívügyem, hogy a magaskultúra minél több emberhez eljusson, mert nemcsak a befogadó ízlését, hanem világhoz való viszonyát is alakítja. A találkozás a műalkotásokkal sokszor az értékrendünk változásával jár” – vallja Joó Julianna, aki 2007 óta dolgozik múzeumpedagógusként az ország különböző intézményeiben.

A fiatal szakember szerint a hazai művészetpedagógiai színtér sokat fejlődött az utóbbi években, de a pedagógia módszerek alkalmazásában, a múzeumok kommunikációjában, illetve a múzeumpedagógiához való hozzáállásban még mindig vannak elmaradásai a magyar intézményeknek a brit, német és osztrák múzeumokhoz képest. További probléma, hogy vannak olyan intézményvezetők, akik nem tartják igazán fontosnak a múzeumpedagógiát.

Hogyan írnád le a múzeumpedagógiát valaki olyannak, aki még nem volt soha ilyen foglalkozáson?

A múzeumpedagógia a művészet és a közönség különböző rétegei közötti összekötő híd. A foglalkozások a kiállított tárgyakból kiindulva a megfelelő eszköztár kiválasztásával befogadhatóvá, értelmezhetővé teszik a kiállítást.

Akkor nemcsak a gyerekek és a fiatalok jelentik a célközönséget?

Nem. A múzeumpedagógia nagyjából bármilyen múzeum anyagának az interpretációjáról szól, nagyjából bármilyen közönség számára. A lényeg az, hogy a folyamat a kiállított tárgyakból indul ki, azt próbálja könnyebben, a mélyebb megértést segítve befogadhatóvá tenni.

Művészetpedagógiai foglalkozás zajlik

Forrás: Joó Julianna Facebook

Mennyire lehet az absztrakt kortárs művészetet a múzeumpedagógia eszközeivel bemutatni?

Nagyon hatékonyan. Az óvodásoknak például más a vizualitása, mint a felnőtteknek. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a gyerekek nem tudják befogadni az absztrakt képeket, miközben számukra ez teljesen természetesen adja magát. Erre fel lehet építeni egy foglalkozást, sok ilyet láttam német múzeumokban. Itthon az óvodáskorúak ritkábban kerülnek el múzeumpedagógiai foglalkozásokra.

Ennek mi az oka?

Még mindig nem tud elég óvónő ezekről a lehetőségekről. Volt olyan tapasztalatom is, hogy egy galéria melletti óvodát hiába próbáltam meg becsábítani, nem voltak vevők erre. A pedagógus és a múzeum szakembereinek együttműködése döntő jelentőségű. Ezen a téren szükség van előrelépésre. Ősztől tanítani fogok az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán múzeumpedagógiát és művészettörténetet, ami azért fontos, mert eddig például az óvópedagógusoknak nem igazán volt lehetősége múzeumpedagógiát hallgatni. De a múzeumoknak is építeniük kell az ilyen kapcsolataikat.

A Kogart Házban például annak idején a kapcsolatok élénkítésére hirdettünk egy pályázatot a környező iskoláknak, aminek keretei között kimentem hozzájuk, beszéltem a vezetőkkel, bekapcsolódtam egy-egy rajzórába. Ez a személyes kontaktus nagyon fontos. Aztán el kell érni, hogy a tanárok elhozzák az osztályt a múzeumba, ami néha nehéz feladat. De meg lehet találni azokat az iskolákat, amelyek mozgósíthatók, ugyanakkor fontos látni, hogy ez a tanároknak pluszmunkával jár, és amúgy is nagyon le vannak terhelve. Hozzá kell tenni, a pedagógusok általában nagyon nyitottak, sok barátságot is kötöttem így.

“A bécsi Belvedere múzeum nagy kedvencem, de több osztrák intézményre jellemző, hogy a legkisebbeket is be tudják vonni a múzeum életébe”

Forrás: www.belvedere.at

Több külföldi múzeumban volt lehetőséged múzeumpedagógiai foglalkozásokat megfigyelni. Melyik volt a legtanulságosabb?

Fél évig voltam kutatói ösztöndíjjal Karlsruhéban, négy hónapig Londonban. Többször voltam Bécsben, nemsokára Zágrábba megyek egy ösztöndíjjal. A bécsi Belvedere múzeum nagy kedvencem, de több osztrák intézményre jellemző, hogy a legkisebbeket is be tudják vonni a múzeum életébe.

Volt olyan foglalkozás, amelyen az absztrakt festmények előtt hangszereket szólaltattak meg, és megkérdezték a gyerekeket, hogy melyik színhez illik a legjobban az adott hang.

Utána egy hasonló absztrakt képet festettek a gyerekek, mindenki egyet, de azok a képek nagyobbak voltak, mint ők maguk. Ilyet máshol nem láttam. Tartottak olyan foglalkozásokat is expresszionista képekhez kapcsolódóan, ahol megszemélyesítették a formákat, így a gyerekek voltak a hegyek, a pedagógus pedig egy történetet talált ki a képről.

A múzeumi szerepjáték lényege, hogy átélhetővé tegye az alkotáson látható szituációt

Forrás: Joó Julianna Facebook

Az is feltűnő, hogy külföldön, elsősorban Németországban és Ausztriában múzeumpedagógia alatt az összes korosztályt értik, itthon sok esetben még mindig csak a gyerekeket. Mi az Iparművészeti Múzeumban 2007-ben szerveztünk nyugdíjasoknak szóló programokat. Azt gondolom, őket jobban meg kellene szólítani. És itt nem tárlatvezetésre vagy előadásra gondolok, hanem olyan programokra, amiben van kreatív tevékenység is.

A múzeumpedagógiai fejlesztéseknek pénzügyi akadályai vannak?

Ez attól függ, hogy milyen fejlesztésre gondolunk. Szerintem ez nem feltétlenül a pénzen múlik. Sok olyan módszer létezik, amit minimális összegből is meg lehet valósítani. Itthon sokszor nem a pénzhiány miatt halnak el jó ötletek, hanem más miatt.

Mire gondolsz?

Vannak olyan intézményvezetők, akik nem tartják fontosnak a múzeumpedagógiát. Ez nem mindenki számára magától értetődő, engem ez elszomorít. A művészetpedagógiai tevékenység nem termel profitot rövidtávon, viszont nagyon fontos hosszú távú célokat szolgál.

Ekkora a baj itthon?

Azért túlzás lenne általánosítani. Nagyon jó, előremutató programok vannak, például a Ludwig Múzeumban, a Vendéglátóipari Múzeumban vagy a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményéhez kapcsolódóan. Majdnem minden nagyobb múzeumban van múzeumpedagógia részleg, szakköröket, családi napokat, születésnapokat és egyéb programokat szerveznek. A programok szintjén nem látok különbséget a nyugati múzeumok szolgáltatásaihoz képest, a módszerekben viszont igen. Például Németországban kifejezetten sokat használják az affektív módszert, aminek lényege, hogy több érzékszervre hat egyszerre:

különleges szemléltető eszközöket vetnek be, például a zenét és képzőművészetet összekapcsolják mozgással, szerepjátékokkal. 

A briteknél népszerű az élő interpretációs módszer, ami azt jelenti, hogy az interpretátor, vagyis a foglalkozás vezetője egy történelmi személy szerepébe bújik, és színre visz úgy egy történetet, hogy nem lép ki a szerepéből. Ennek különböző előadásmódjai vannak. Fontos, hogy ők általában nem színészek, hanem pedagógusok, történészek vagy művészettörténészek, akik tovább képezték magukat. A múltbeli személy karaktere kapcsolódik a kiállított festményekhez, a megjelenített korhoz vagy a múzeum, illetve kastély épületének történetéhez. A Szépművészetiben és a Vendéglátóipariban is vannak hasonló foglalkozások.

Ha jól értem, ez a módszer különbözik a szerepjátéktól.

A szerepjátéknál nem feltétlenül egy adott kor történelmi személyeinek a megelevenítéséről van szó, a múzeumi szerepjáték lényege, hogy átélhetővé tegye az alkotáson látható szituációt. Például a Tihanyi Lajos-kiállításhoz kapcsolódóan kitaláltam egy nyomozós szerepjátékot: otthagytunk a kiállítótérben bizonyos tárgyakat, például szemüveget, ecsetet, amit a gyerekek találtak meg. Aztán szép lassan kiderült számukra, hogy a tárgyak egy festő eszközei, aki korábban itt járt a múzeumban, és Tihanyi képeit próbálta lemásolni.

Olyan is volt, hogy beöltöztél?

Egyszer török szőnyegkereskedőnek, Musztafának öltöztem, ami nagyon jó tapasztalat volt, és a gyerekek is nagyon élvezték. Viszont pár gyerek azt hitte, hogy valóban szőnyegkereskedő vagyok, és azt kérték, hogy beszéljek törökül.

Három példa a jelenlegi kínálatból
A Ludwig Múzeumban 2001 óta folyik átgondolt múzeumpedagógiai tevékenység. Honlapjuk szerint egyik óvodásoknak tartott aktuális foglalkozásuk A rejtőzködő birodalom névre hallgat, és leírása így hangzik: “Keressük a kortárs művészet birodalmának uralkodóját, de a birodalom templomtornyainak óráit, az asztalra tett ételek illatát, de még a bronz-hangláda elveszett hangjait is…  Veletek megtaláljuk őket”! Iskolásoknak jelenleg öt foglalkozást kínál a múzeum, de arra is vállalkoznak, hogy házhoz mennek, és ők keresik fel a leendő múzeumlátogatókat.
A Magyar Nemzeti Múzeum muzi.hu cím alatt külön múzeumpedagógiai aloldalt működtet, ahol számos foglalkozást ajánlanak a látogatók figyelmébe korcsoportok szerint.
A Műcsarnok honlapja a Múzeumkommunikáció címszó alatt javasol kísérőprogramokat kiállításaikhoz, jelenleg az Illuminációkhoz, illetve családi hétvégi programokat Molnár Kriszitina Rita költő vezetőjével.

Mennyire kell ezeknek a foglalkozásoknak a kötelező tananyaghoz kapcsolódnia?

Ez elvárás itthon, sokszor a pályázatok is kikötik. Ezzel nem teljesen értek egyet, mert vannak olyan kiállítások, ahol nagyon erőltetett kapcsolatot keresni a tananyaggal. Amikor ezt megkérdeztem a Belvedere Múzeum múzeumpedagógiai osztályvezetőjétől Bécsben, nem is értette, miről beszélek. Hogy jön ide a tananyag? – kérdezte. Persze a tananyaghoz kapcsolódó foglalkozások jobban eladhatók.

Vannak olyan kiállítások, ahol nagyon erőltetett kapcsolatot keresni a tananyaggal

Forrás: Joó Julianna Facebook

Írtál cikket arról a Taní–tani Online-ra, hogy az intézmények online reprezentációja mit mutat meg a múzeumpedagógiai tudatosságukról. Ezen a téren hogyan teljesítenek a magyar intézmények?

A német és osztrák múzeumok online illetve közösségi médiás felületei sokkal jobban kommunikálják a múzeumpedagógiai tevékenységüket. Eleve a felhasznált képek látványosabbak, és több gyerek, illetve fiatalkorú szerepel rajtuk. Volt olyan magyar intézmény, ahol ezt szóvá tettem, de érdemi reakciót nem kaptam.

Az egyetem befejezése után Joó Julianna az Iparművészeti Múzeumban dolgozott főállásban négy évig, ezt követően múzeumpedagógiai projektekben vett rész a Kogart Házban, Faur Galériában, B55 Galériában, Art Marketen, Kassák Múzeumban, Vigadóban.
Egészen a közelmúltig a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának Felnőttképzési Intézetében tanított, de az andragógia szakot tavaly leépítették. Joó vendégelőadó a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet szakán emellett az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola hallgatója. Kutatási témája a nemzetközi és hazai művészetközvetítési módszerek összehasonlítása.

 

Forrás: http://www.origo.hu/kultura/20150219-a-muveszet-altal-fejlodunk.html

facebooktwitterpinteresttumblr

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>